Létezhet-e, hogy az emberi agy evolúciója devolúcióba fordul? Az 1900-as évek elején az agy logikai képességének mérésére kitalálták az IQ tesztet. Az ehhez tartozó pontszámokat úgy határozták meg, hogy egy átlagos ember átlagos képességeihez a százas mérőszám tartozzon. Persze az összes embert megmérve megkapjuk a megfelelő szórást és találunk néhány géniuszt a 140-es tartományban, mint ahogy retardáltat is az alsó sávokban. Ezen képesség eloszlása éppúgy egy normál eloszlású görbét követ, mint oly sok minden azok közül, amit a természet alakít.

 

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/IQ

De mi van akkor, ha az ember az agyi fejlődésével, magasabb intelligenciájával eljut egy olyan pontra, amikor saját egója azt mondatja vele, hogy a gyerekvállalás felesleges teher? Hiszen akkor le kell mondani sok dologról, ami az egót táplálja. Mi van akkor, ha a gyermekek száma már nem életbiztosítás az öregkorra, hanem óriási anyagi teher? Mi van, ha a társadalmi szokások és a biológia elszakad egymástól? Mi van, ha a legfogamzó képesebb asszonyok 20 évesen még az iskolapadban ülnek, és mire elszánják magukat a gyermekvállalásra az iskolai végzettség megszerzése és az egzisztencia megteremtése után, már biológiailag alkalmatlanok a szaporodásra? Mi van, ha a magasabb intelligencia, olyan „felelősségteljesebb” döntések meghozatalára sarkalnak, már csak a távoli jövőre való tervezés okán is, amivel kimondatik az „okosok” halálos ítélete. Hiszen, ha nem szaporodsz, kipusztulsz. Na de mi van akkor, ha az alacsonyabb intelligenciájú egyedek, mindannak a hiányában, amit eddig felsoroltam, viszont pont az ellenkezőjét viszik végbe és szaporodnak?
Ha a fenti kérdésekre belegyező válasz születik bárki fejében, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ez az átlagos százas intelligenciahányados folyamatosan tolódik negatív irányba és örüljünk, ha mára még csak néhány pontot esett.

De mi lehet ennek az oka? Hiszen mindannyian ugyanannyi agysejttel születünk, és én hajlamos vagyok az intelligencia kérdésében az öröklődéstől eltekinteni. Ugyanakkor, ha nem is örökölhetőnek, de meghatározónak tartom azt a családmodellt, amiben szocializálódunk. Ezt viszont továbbadjuk utódainknak, még ha csiszolunk is rajta egy picit.

Ahogy a tudomány halad előre, úgy kezd egyre érthetőbbé válni az agyműködés. Azt már biztosan állíthatjuk, hogy az egyik legbonyolultabb hálózat az emberi elmében található agysejtek közötti kapcsolat. Tegyük fel, hogy mint minden hálózatban, így az elmében is a legelső csomópontok kialakulása a legfontosabb, hiszen minden további csomópont valamilyen módon ezekhez a kezdőpontokhoz fog kötődni. Tegyük fel továbbá, hogy ezek a csomópontok már csecsemőkorban létrejönnek. Minden inger, egy simogatás, egy kézben tartott csörgő, egy esti mese, egy ringatás, stimulálja az agyat és ezzel megalapozza az első csomópontokat. Később már az iskolában ezekre a pontokra lehet rákötni a kétszer kettő tudását, így téve egyre bonyolultabbá a hálózatot. Leegyszerűsítve elméletileg és logikailag is lehetséges, hogy a gyermekre fordított idő és törődés meg fog jelenni az ő intelligenciájában? Egy gyermek annál intelligensebb lehet, minél több szeretetet kap? Lehet e kapcsolat a fenti görbe és a kapott szeretet mennyisége között? És ha már a szeretetről beszélünk, akkor lehet, hogy a teljes emberiséget vagy annak képességeit az Istentől való távolság határozza meg?

Továbbra is csak kérdezek. Vajon a sokat emlegetett PISA tesztek eredményeiben mennyi szerepet tölt be az otthonról hozott dolgok és mennyit az oktatás minősége? Van-e vajon jelentősége annak, hogy az utolsó bástya, a család van éppen ostrom alatt?

És íme a világ IQ térképe:

forrás: https://iq-research.info/en/average-iq-by-country

Tekintve a mellékelt ábrát, van-e jelentősége annak, hogy honnan hová migrálnak az emberek? Kína növekvő súlyára is magyarázatot kaphatunk?És magyarázza-e ezt a térképet a szakrális örökség? Lehet-e az egész mögött szándékosság? A válaszokat Önökre bízom.