Szépen hangzik ez a szó: szabadság. Jó, ha valamit szabad, ha szabadságban élhetünk, vagy éppen szabadságon vagyunk. De ugyanakkor a szabadság óriási felelősséggel is jár. Vajon tudunk-e élni vele, vajon tudjuk-e jól kezelni, és vajon meddig terjed, mire vonatkozik a szabadságunk?

Istentől szabad akaratot kaptunk. Szabad akaratot a döntésre… Ez jó, mert nem robotként kezel minket, ugyanakkor könnyen el is bukhatunk… Ahol erőszakkal kényszerítenek valamire, ott már gondok vannak, ott már valami fontos elveszett… A protestánsok valamikor a vallásszabadság miatt özönlöttek Amerikába. Amerika a szabadság földje volt. De aztán valami megváltozott… Sőt, még jobban meg fog változni.
Ahol szabadság van, ott is jól jönnek a védőkorlátok. Lehet, hogy át tudjuk ugrani, vagy át tudunk bújni alatta, de sokkal biztonságosabb a korláton belül. Védőkorlátok nélkül hatalmasat lehet zuhanni. Sok minden korlátozhat minket: törvények, szabályok, etika, szokások, képességeink, anyagi lehetőségeink, és különböző helyzetek… Vannak hasznos korlátok, és vannak értelmetlen, vagy akár káros korlátok is.

A szabadság keskeny ösvényéről két irányba is könnyen letérhetünk. Az egyik, amikor arra törekszünk, hogy ne függjünk senkitől se, és korlátlanul, mértéktelenül élvezni akarjuk mindazt, ami nekünk tetszik. Amikor azt mondjuk, nekünk ne parancsoljon senki, a dolgainkba ne szóljon bele senki. Egyfajta korlátlan szabadságban akarunk élni, de előbb-utóbb rabbá leszünk. .. Olyan helyzetekbe sodorjuk magunkat, amiből nem találunk kiutat. A szabadságot hajszoljuk, de éppen így kerülünk rabságba. Szabadok akarunk lenni, és bizonyos szerektől szabadabbnak is érezzük magunkat. De ez egy óriási csapda. Ekkor kerülünk igazán rabságba, a szerek rabságába. Lehet az alkohol, drog, cigaretta, és még számos egyéb szerfüggőség. Sőt, nemcsak szerfüggőségek vannak: munka-, társ-, TV-, internet-, vallás-, vásárlásfüggőség is létezik. A sor még folytatható, bizonyos mértékig mindnyájan függők vagyunk… A másik véglet az úgynevezett törvényeskedés. Amikor bizonyos vallásos előírások, törvények teljesítésével akarunk érdemeket szerezni Istennél, és várjuk ezekért a jutalmat. Mi teljesítettünk, akkor Isten adja meg nekünk azt, amit várunk tőle. Megdolgoztunk az üdvösségért, megérdemeljük azt. Ez nem így működik… Sőt, ezek az előírások sokszor emberi törvények és előírások, nem is Isten törvényei.

Szabadságnak hívjuk azt is, amikor nem kell mennünk dolgozni, és szabadabban eldönthetjük, hogy mivel töltjük az időnket. Szabadabban, de nem biztos, hogy szabadon, mert egyéb körülmények is befolyásolnak minket.

Nézzünk néhány idézetet a Bibliából, hogy mit is ír a szabadságról.
„Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3:17 „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Ján 8:36 „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” Gal 5:1 „Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róm 8:2 Nem abban látja a szabadságot, mint mi, a hétköznapokban, hanem az Úr Lelkében, és Jézus Krisztusban…

A szabadság sokszor nem külső tényezőktől függ, hanem a belsőnktől, hogy a lelkünk mennyire szabad. Nem akkor leszünk szabadok, ha nekünk mindent szabad, hanem ha megtaláljuk azt, aki megszabadít…